A megfelelő mértékű nyugdíj elengedhetetlen az időskor méltósággal való megéléséhez és az időskori szegénység elleni küzdelemben. Az időskori női szegénység a férfiak és a nők nyugdíjának különbsége folytán ugyanakkor korunk egyik legnagyobb problémája, és a nemek közötti egyenlőtlenség egyik leglátványosabb példája. A nemek közötti nyugdíj különbségek sok tényezőre vezethetők vissza; már a munkaerő-piaci részvétel során kevesebbet keresnek a nők ugyanazért a munkáért, illetve jellemzően felülreprezentáltak olyan állásokban, ahol rugalmasabban tudják elvégezni a gyakran teljesen rájuk háruló gyermek- és idősgondozási, a munkaerőpiac által nem kompenzált feladatokat, amellyel még inkább hátrányba kerülnek a nyugdíj-jogosultság terén.
Magyarországon például ez ahhoz vezet, hogy nyugdíjas korukra a nők 15%-kal kevesebb juttatást kapnak, mint a férfiak, amit az özvegyi nyugdíjak rendszere csak kis mértékben kompenzál. A nők szinte az összes uniós tagállamban felülreprezentáltak a szegényebb nyugdíjasok körében, amit sokszor még egyéb hátrányos helyzet is súlyosbít.
A szociális ellátórendszernek módot kell találnia arra, hogy a gondozási feladatokban segítse a családokat minőségi közszolgáltatásokkal, például óvodai helyek létrehozásával, működő és minőségi idősgondozói rendszer létrehozásával, illetve az ezzel töltött időt kompenzálnia kell a gondozó családtagnak, csak így lehet ennek az ún. láthatatlan munkának a terheit és a nyugdíjra gyakorolt hatását enyhíteni.