Emberi jogok

Az Európai Unió külkapcsolataiban elkötelezett a demokrácia és az emberi jogok támogatása iránt, összhangban az Európai Uniónak a szabadsággal, a demokráciával, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásával, és a jogállamisággal kapcsolatos alapító elveivel. Az Unió törekszik arra, hogy az emberi jogi szempontokat valamennyi uniós politikában és programban érvényesítse, és különféle emberi jogi politikai eszközökkel rendelkezik a konkrét fellépéshez, többek között finanszírozási eszközein keresztül egyedi projekteket finanszíroz.

Jogalap

  • Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikke: uniós értékek. Az Unió alapvető értékei: az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartása.
  • Az EUSZ 3. cikke: uniós célkitűzések. A világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban az EUSZ hozzájárul „a szegénység felszámolásához és az emberi jogok, különösen pedig a gyermekek jogainak védelméhez, továbbá a nemzetközi jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez, így különösen az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt alapelvek tiszteletben tartásához”.
  • Az EUSZ 6. cikke: az Európai Unió Alapjogi Chartája és az emberi jogok európai egyezménye. Bár az Európai Unió Alapjogi Chartája (6. cikk, (1) bekezdés) explicit módon csak az uniós jog végrehajtására hivatkozik, az uniós intézményeknek, szerveknek és tagállamoknak az Unió külkapcsolataiban is tiszteletben kell tartaniuk a Chartát. Az EU-hoz csatlakozó országoknak a Chartának is meg kell felelniük. A 6. cikk (2) bekezdése előírja az EU számára, hogy csatlakozzon az emberi jogok európai egyezményéhez (4.1.2.).
  • Az EUSZ 21. cikke: az Unió külső tevékenységére vonatkozó általános elvek. Ezek az alapelvek a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában (1945) foglalt elvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartása. A 21. cikkben az EU megerősíti az „emberi jogok és alapvető szabadságok oszthatatlan voltát”, elkötelezve magát amellett, hogy a gazdasági és szociális jogok ugyanolyan fontosak, mint a polgári és politikai jogok.
  • Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 205. cikke: az Unió külső tevékenységeire vonatkozó általános rendelkezések. Ez a cikk meghatározza, hogy az Unió nemzetközi tevékenységeit az EUSZ 21. cikkében meghatározott elvek irányítják.

EU emberi jogi politikája

2012-ben a Tanács az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó stratégiai keretet fogadott el, amelyet cselekvési terv kísér a keret végrehajtása érdekében. A stratégiai keret meghatározza az elveket, célkitűzéseket és prioritásokat az uniós politika hatékonyságának és következetességének az elkövetkező 10 év során való javítása érdekében. Ezek az elvek magukban foglalják az emberi jogok valamennyi uniós politikába való integrálását („vezérfonálként”), többek között akkor, amikor a bel- és külpolitika között átfedések vannak, valamint egy egyedibb megközelítés elfogadását. Az Európai Bizottság és az alelnök/ az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) javaslatát követően a Tanács 2020 novemberében elfogadta az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó harmadik uniós cselekvési tervet. Ez meghatározza a 2020–2024 közötti időszakra vonatkozó uniós törekvéseket és prioritásokat, amelyek öt fő cselekvési terület köré szerveződnek:

  • az egyének védelme és szerepvállalásuk növelése;
  • reziliens, inkluzív és demokratikus társadalmak felépítése;
  • az emberi jogok és a demokrácia globális rendszerének előmozdítása;
  • új technológiák: a lehetőségek kiaknázása és a kihívások kezelése;
  • eredmények felmutatása közös munkával.

A Tanács egy sor tematikus iránymutatást fogadott el az emberi jogokról. Gyakorlati útmutatással szolgálnak a világ különböző pontjain működő uniós képviseletek számára a következőkről:

  • a halálbüntetés elleni fellépés,
  • emberi jogi párbeszédek,
  • a gyermekek jogai,
  • a kínzás és más kegyetlen bánásmód elleni fellépés,
  • a fegyveres konfliktusok által érintett gyermekek védelme,
  • az emberi jogi jogvédők védelme,
  • a nemzetközi humanitárius jog betartása,
  • a nők és lányok elleni erőszak leküzdése,
  • a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdítása,
  • a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek jogainak védelme,
  • az online és offline véleménynyilvánítás szabadságának előmozdítása,
  • a külső fellépések terén érvényesülő megkülönböztetésmentesség,
  • biztonságos ivóvíz és megfelelő higiéniás létesítmények.

Az EU emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos országspecifikus stratégiái alulról építkező megközelítést követnek, amelynek célja az uniós emberi jogi iránymutatások és prioritások egyetlen, koherens szakpolitikai dokumentumba való integrálása. Ezek az egyes országokhoz igazodnak, és hároméves időszakra célokat határoznak meg.

Az EU rendszeresen bevonja az emberi jogok kérdését a harmadik országokkal vagy regionális szervezetekkel folytatott politikai párbeszédekbe. Ezenfelül mintegy 60 országgal folytat kifejezetten az emberi jogokra vonatkozó párbeszédet és konzultációkat.

Az EU és harmadik országok vagy regionális szervezetek között létrejött kétoldalú kereskedelmi megállapodások és a különféle társulási és együttműködési megállapodások emberi jogi záradékot tartalmaznak, amely az emberi jogok tiszteletben tartását „létfontosságú elemként” definiálják. Ez a záradék hozzáférési pontként szolgál a szerepvállaláshoz és a párbeszédhez, de az emberi jogok és a demokratikus elvek súlyos megsértése esetén megfelelő intézkedések – például az együttműködés csökkentése vagy felfüggesztése – bevezetésének alapjául is szolgál. Az EU által a fejlődő országoknak biztosított preferenciális kereskedelmi rendszerek ösztönzőket biztosítanak az emberi jogi és munkajogi egyezmények ratifikálásához és végrehajtásához (5.2.3.).

Erős feltételrendszert hoztak létre a bővítésben részt vevő országok számára (5.5.1.). Az EU-hoz való csatlakozás előtt ezeknek az országoknak stabil intézményeket kell kialakítaniuk, amelyek garantálják a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogokat, valamint a kisebbségek tiszteletben tartását és védelmét. Ezt a folyamatot az EU aktívan támogatja. Az európai szomszédságpolitika (5.5.5.) szintén a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletének közös értékein alapszik. Az EU támogatja a partnerországokat a reformok végrehajtásában, és a „többért többet” megközelítést alkalmazza (több integráció és pénz az előrelépés jutalmazására).

Az EU választási megfigyelő missziói is az emberi jogok javítását célozzák a választások alatti megfélemlítés és erőszak megakadályozása, valamint a demokratikus intézmények megerősítése révén.

Az EU multilaterális fórumokon – például az ENSZ-Közgyűlés harmadik bizottságában, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetben (EBESZ) és az Európa Tanácsban – való részvétele révén előmozdítja az emberi jogokat. Az EU aktív előmozdítója a nemzetközi igazságszolgáltatásnak is, többek között a Nemzetközi Büntetőbíróság révén.

A 2021–2027 közötti időszakra elkülönített 1,511 milliárd eurós költségvetéssel a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz – Globális Európa keretében az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó tematikus program elsősorban az emberi jogokat és a demokráciát előmozdító civil társadalmi szereplőket támogatja és védi. Fontos jellemzője ennek az eszköznek, hogy nem szükséges a partnerország kormányának hozzájárulása. Emellett az EU vállalta, hogy fokozatosan egy jogokon alapuló megközelítést épít be valamennyi fejlesztési programjába, a Bizottság által 2014-ben kidolgozott, és 2021-ben aktualizált eszköztár alapján.

A Tanács 2020 decemberében egy rendelet elfogadásával globális emberi jogi szankciórendszert hozott létre. Ez lehetővé teszi az EU számára, hogy fellépjen a világszerte elkövetett súlyos emberi jogi jogsértésekért és visszaélésekért felelős, azokban részt vevő vagy azokkal összefüggésbe hozható személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben, legyenek azok akár állami, akár nem állami szereplők. 2023 októberétől a Tanács 67 személlyel és 20 szervezettel szemben korlátozó intézkedéseket (a vagyoni eszközök befagyasztását és adott esetben utazási tilalmat) vezetett be.

A globális értékláncokban előforduló emberi jogi jogsértésekre vonatkozó egyre több bizonyíték és tudatosság fényében a Bizottság 2022 februárjában a vállalati fenntarthatósággal kapcsolatos kellő gondosságról szóló irányelvre irányuló javaslatot terjesztett elő. Ez az irányelv előírná a vállalatok számára, hogy azonosítsák és szükség esetén előzzék meg, szüntessék meg vagy enyhítsék tevékenységeiknek az emberi jogokra és a környezetre gyakorolt káros hatásait. 2023 júniusában a Parlament plenáris ülésén módosításokat fogadott el a bizottsági javaslatra vonatkozóan, míg az intézményközi tárgyalások folyamatban vannak.

2022. szeptember 14-én a Bizottság kiegészítő rendeletjavaslatot tett közzé, amely a kényszermunkával előállított áruk forgalomba hozatalának tilalmát írná elő az uniós piacon. A Parlament által vezetett bizottságok 2023. október 16-án fogadták el álláspontjukat.

A világban az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló, a főképviselő/alelnök által készített és a Tanács által elfogadott éves jelentés áttekintést nyújt az emberi jogok világbeli helyzetéről és az EU az év során tett fellépéseiről.

Az érintett felek

Az Európai Tanács meghatározza az EU stratégiai érdekeit és a közös kül- és biztonságpolitika általános irányvonalait (KKBP) (5.1.1.).

A Külügyek Tanácsa általában a közös kül- és biztonságpolitika vagy az EU kereskedelmi és fejlesztési politikái keretében felmerülő emberi jogi kérdésekkel foglalkozik. A Tanács emberi jogi munkacsoportját (COHOM), amely magas szintű megbeszélések és emberi jogi ügyekben hozott döntések előkészítését végzi, tagállami emberi jogi szakértők, valamint az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) és a Bizottság képviselői alkotják.

Minden uniós küldöttségnek van emberi jogi „kapcsolattartó pontja”. Az uniós küldöttségek kulcsszerepet játszanak az egyes országokra vonatkozó emberi jogi és a demokrácia előmozdítását célzó stratégiák kidolgozásában és végrehajtásában, az emberi jogi párbeszédek előkészítésében, az emberijog-védőkkel és a civil társadalommal való együttműködésben, valamint az uniós pénzügyi támogatás prioritásainak meghatározásában.

A Bizottság nemzetközi megállapodásokat tárgyal, felügyeli a bővítési folyamatot és a szomszédságpolitikát, irányítja a fejlesztési programokat és finanszírozási eszközöket (szoros együttműködésben az Európai Külügyi Szolgálattal).

Az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjének szerepe az EU emberi jogi politikájának hatékonyabbá és láthatóbbá tétele. A különleges képviselőnek széles körű, rugalmas mandátuma van és szorosan együttműködik az EKSZ-szel. A tisztséget jelenleg Eamon Gilmore tölti be, aki 2019. március 1-jén lépett hivatalba.

A Parlament hozzájárul az Unió politikáinak kialakításához és nyomon követi a többi uniós intézmény munkáját.

Az EUMSZ 207. és 218. cikke értelmében a legtöbb nemzetközi megállapodás hatálybalépéséhez a Parlament hozzájárulása szükséges. Például 2011-ben az Európai Parlament elsősorban gyermekmunkával kapcsolatos aggályok miatt megakadályozta az Unió és Üzbegisztán közötti partnerségi és együttműködési megállapodásnak a textilágazatra vonatkozó jegyzőkönyvvel való kiegészítését. Csak 2016-ban, a gyermekmunka és a kényszermunka alkalmazásával szembeni fellépés terén tett jelentős előrelépéseket követően adta meg jóváhagyását.

Az EUSZ 36. cikke kötelezi a főképviselőt/alelnököt, hogy konzultáljon az Európai Parlamenttel a közös kül- és biztonságpolitika főbb vonatkozásairól és alapvető választási lehetőségeiről, és tájékoztassa ezen politikák alakulásáról. A Parlament kérdéseket tehet fel vagy ajánlásokat fogalmazhat meg a Tanácsnak vagy a főképviselőnek/alelnöknek.

A Parlament állásfoglalásainak célja, hogy felhívják a figyelmet az emberi jogok megsértésére, támogassák az emberijog-védőket, és konkrét szakpolitikai javaslatok révén alakítsák az EU emberi jogi politikáját. Az állásfoglalások képezhetik a jogalkotási folyamat részét, létrejöhetnek a parlamenti bizottságok saját kezdeményezésű jelentéseinek vagy a sürgősségi viták eredményeként, amely vitára általában a szerdai strasbourgi plenáris üléseken kerül sor, hogy felhívják a figyelmet az emberi jogok kirívó megsértésének világszerte előforduló eseteire. A Parlament éves állásfoglalása az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról elemzi az uniós politika eredményeit és az előtte álló kihívásokat.

A Külügyi Bizottság (AFET) Emberi Jogi Albizottsága (DROI)felel a demokráciával, a jogállamisággal, az emberi jogokkal – beleértve a kisebbségek jogait – kapcsolatos, harmadik országokbeli ügyekért, a nemzetközi jog elveinek érvényesítéséért, valamint az EU valamennyi külső politikája és emberi jogi politikája közötti koherencia biztosításáért. Az albizottság az emberi jogi kérdések napi szintű kezelésével is foglalkozik, küldöttségei pedig rendszeres látogatásokat tesznek az érintett országokba és intézményekbe. Az albizottság figyelemmel kíséri a Parlament sürgősségi állásfoglalásai nyomán hozott intézkedéseket, és gyakran eszmecserét folytat az EKSZ-szel az EU emberi jogi párbeszédeiről.

Az EU külkapcsolataiban felmerülő emberi jogi kérdésekkel az alábbi bizottságok foglalkoznak még: Külügyi Bizottság (AFET), Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság (INTA), Fejlesztési Bizottság (DEVE) és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság (FEMM). Az emberi jogok a Parlament állandó küldöttségei munkájának is alapvető elemét képezik, amelyek kétoldalúan és a parlamenti közgyűlések keretében együttműködnek a nem uniós parlamentekkel.

Az EUSZ 14. cikke és az EUMSZ 310. cikkének (1) bekezdése értelmében ráruházott költségvetési hatáskörének köszönhetően a Parlamentnek beleszólása van a Globális Európának szánt alapok és az emberi jogok előmozdításában használt más finanszírozási eszközök elosztásába. Emellett a Parlament társjogalkotó a külső finanszírozási eszközök vonatkozásában.

Az Európai Parlament minden évben kiosztja a gondolatszabadságért járó Szaharov-díjat a világ emberi jogi aktivistáinak. 2023. október 19-én Zsiná Mahszá Amíni és az iráni „Nők, Élet, Szabadság” mozgalom elnyerte a 2023. évi Szaharov-díjat. A 2022-es díjazott Ukrajna bátor népe volt, amelyet elnöke, választott vezetői és civil társadalma képviselt. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök videokapcsolaton keresztül beszélt a 2022. december 14-i strasbourgi díjátadó ünnepségen. 2021-ben a Szaharov-díjat Alekszej Navalnijnak ítélték oda, Oroszország legismertebb ellenzéki személyiségének, aki a korrupció és az emberi jogi visszaélések elleni küzdelméről ismert, míg 2020-ban a Szaharov-díjat a belarusz demokratikus ellenzék nyerte el. A korábbi díjazottak között szerepel Nelson Mandela, Malala Juszufzai és Ráif Badavi. A Parlament létrehozta a Szaharov-díj hálózatot a Szaharov-díjasok támogatása, a köztük való kapcsolatok létrejötte és a közös tevékenységek támogatása érdekében.

A Parlament a demokrácia támogatására irányuló szélesebb körű tevékenységeinek részeként előmozdítja az emberi jogokat, ideértve a választási megfigyelést, a választások előtti és utáni fellépéseket, a parlamenti kapacitásépítést, közvetítést és párbeszédet a demokrácia előmozdításáról (5.4.2.).

A Parlament elnöke nyilatkozatok és levelek formájában, illetve az emberi jogi kérdéseket a fontos szereplőkkel való találkozói során felvetve aktívan támogatja az emberi jogokat.

 

RASMA KASKINA