Bevezetés

Az Európai Parlament tartja fent a világ egyik legnagyobb tolmácsolási szolgálatát. Ebben a nap, mint nap 24 nyelven működő egyedülálló intézményben a tolmácsok fontos szerepet játszanak az eredményes kommunikáció biztosításában.

Az Európai Közösségek hivatalos nyelvei kezdetben a német, a francia, a holland és az olasz voltak, azaz az alapító országok négy nyelve, ami 12 lehetséges nyelvi kombinációt jelentett.

Ehhez a bővítési folyamat nyomán további nyelvek járultak:

1973: angol, dán, ír (utóbbit kizárólag Írország csatlakozási okmánya és az alapvető dokumentumok fordítása esetében használták), ami 4 + 2 = 6 hivatalos nyelvet és 30 nyelvi kombinációt jelent.

1981: görög = 7 hivatalos nyelv és 42 nyelvi kombináció.

1986: spanyol és portugál = 9 hivatalos nyelv és 72 nyelvi kombináció.

1995: finn és svéd = 11 hivatalos nyelv és 110 nyelvi kombináció.

2004: észt, magyar, lett, litván, máltai, lengyel, cseh, szlovák és szlovén = 20 hivatalos nyelv és 380 nyelvi kombináció.

2007: román, bolgár és ír = 23 hivatalos nyelv és 506 nyelvi kombináció.

2013: horvát = 24 hivatalos nyelv és 552 nyelvi kombináció.

A hivatalos nyelvek mellett gyakran használatosak a tagjelölt országok nyelvei, valamint többek között az orosz, a kínai, az arab és a japán.

A tolmácsolás lehetővé teszi az európai parlamenti képviselők számára, hogy megértsék egymást és kommunikáljanak egymással.

• Aktív nyelv: az a nyelv, amelyre a tolmács fordít (az a nyelv, amelyet a képviselők hallgatnak).
• Passzív nyelv: az a nyelv, amelyről a tolmács fordít (az a nyelv, amelyet a képviselők beszélnek).
• Relé: közvetítő nyelvsegítségével történő tolmácsolás, kevésbé használt forrásnyelvek esetében.
• Retúr: kevésbé használt nyelvek esetében alkalmazott megoldás, amikor a tolmács nemcsak aktív nyelvére, hanem aktív nyelvéről is tud tolmácsolni.

A tolmácsok nyelvi kombinációját az általuk beszélt passzív és aktív nyelvek összessége alkotja.