A mezőgazdaság és az éghajlatváltozás, valamint a mezőgazdaság és a biológiai sokféleség közötti kölcsönhatások

A népességnövekedés és a gazdasági fejlődés hatására az elkövetkezendő évtizedekben nőni fog a földből kinyert élelem és energia iránti globális kereslet. E folyamattal egy időben a mezőgazdaságnak alkalmazkodnia kell az éghajlat okozta növekvő fenyegetettséghez (ami várhatóan fokozottan nehéz feladat lesz és visszafogja Európa lehetőségeit), miközben csökkenteni kell a mezőgazdasági kibocsátások éghajlatváltozásra gyakorolt hatását. Ezzel párhuzamosan az intenzív mezőgazdasági gyakorlatok, valamint a biológiai sokféleséget kímélő mezőgazdasági gyakorlatokkal való felhagyás következtében folytatódik a biológiai sokféleség csökkenése. A mezőgazdaság hosszú távú életképességét olyan tendenciák veszélyeztetik, mint a talajromlás, a beporzó rovarok számának csökkenése, a károsítók és a betegségek természetes biológiai szabályozásának megszűnése vagy a növények és állatok genetikai sokféleségének csökkenése. Európának mélyrehatóan át kell alakítania gazdálkodási rendszereit, ha gyorsan csökkenteni akarja a mezőgazdasági eredetű üvegházhatásúgáz-kibocsátást és hatékonyan alkalmazkodni kíván az éghajlatváltozáshoz, és még többet kell tennie a biológiai sokféleség megőrzése érdekében. A jelentés egy sor alternatívát javasol, amelyek hasznos intézkedések meghozatalát, a fenntarthatatlan gyakorlatok visszaszorítását és innovatív programok előmozdítását eredményezhetik, miközben olyan környezetvédelmi korlátokat építenek be, amelyek képesek megvédeni a biológiai sokféleséget az alkalmazott új technológiák lehetséges negatív hatásaitól.